Terjedelem: kicsivel több mint egy oldal, 579 szó
Téma: tavasz
Megperdülnek a porszemek, táncot járnak a beeső
fénycsóvában. Gondtalan, légies körökben szállnak tovább a gyenge lélegzettel
keveredő fuvallattal, ami a nyitott ablakon át szökik be időnként.
Tavasz van.
Friss illattal a
nyomában illan tovább a szellő a szemben lévő ablakon át, hogy továbbvigye a
virágok üzenetét, madárdallal a nyomában.
A lány a zeneszobában ebből nem igen vesz észre valamit,
csak az előtte álló állványt és a rajta elhelyezkedő kottát látja. Kezében érzi
a fuvola hűvösségét.
Mindig is elképesztette, hogy a hangszer teste mindig
tartotta hőmérsékletét, ami a melegebb napokon jól tud esni a kéznek, valljuk be.
Fejben máshol jár. Egy nagy színpadon, előtte a sötétségbe
vesző nézőtér első pár sora. Ő csak kecsesen felemeli hangszerét és bólint a
zongoristának…
Nem, nem!
Gyakorolnia kell, nem gondolkodhat ilyeneken! - megrázza
fejét és füle mögé tűri napcsókolta fürtjeit, hogy ne zavarják gyakorlás
közben.
Ajkához illeszti a fejet, szemével az első hangokat figyeli,
fejében mintha egy metronóm szólna.
Harsány triolával kezdődik rögtön, gyengéd pianóban
folytatódik.
Halkan, átéléssel játszik, szeretete ez iránt a darab iránt
bele van szövődve a hangokba.
Crescendo!
Még jobban ráerősít, ujjaival villámgyorsan fogja le a
megfelelő billentyűket, egyszer sem téveszt.
Hogy is téveszthetne? Egy hét múlva lesz a megyei döntő,
tökéletesen kell szólnia a darabnak.
Már fortissimóban dalol a hangszer, tűnnek el a hangok,
szállnak ki a nyitott ablakon, összekeveredik a kinti madarakkal, kik mintha
válaszoltak volna a hallott dallamra.
De ez se tűnik fel a fiatal művésznek, ismét halkul a
játéka, pianissimo jön. A zongora rövid szólójának a helye.
Fejében szól a kíséret, számolja a szüneteket, dobol a
lábával, hogy tartsa az ütemet.
Csukva a szeme.
Valójában már tudja kívülről a darabot, a kotta csak
megszokásból és a biztonság kedvéért van előtte.
De a versenyen úgyse lesz más, csak a közönség sorai, a
székeken a lelkes szülőkkel, biztató ismerősökkel és az esetleges bukására váró
többi versenyző.
Ő pedig ott fog állni azon a hatalmas és gyönyörű színpadon,
a színház színpadán, mellette pedig a
zongorista párja fogja sugározni a biztató erőt.
Szeret Eszterrel dolgozni, sok versenyt megéltek már együtt,
de ez lesz eddig a legnagyobb. Nemhiába gyakorol ennyit, ezzel bizonyítani fog.
Bizonyítani azt, hogy már kinőtt a Ki mit tud-okon, helyi
versenyeken, fellépéseken való részvételekből.
Már elege van a nénik szokásos dicsérgetéséből, a
polgármesternek való fölösleges bájolgásból. Sose támogatta meg egy fillérrel
se, mondjuk, ha esetleg valami messzebbi városba hívták fellépni.
Megbicsaklik a fuvola hangja, összekeverednek az ujjai.
Bosszankodva ereszteti le a hangszert.
Hagyta ismét elkalandozni a gondolatait, s lám mi lett
belőle, elrontotta.
Nézi a kottát, hagyja kiürülni a fejét. Újra felhangosodnak
kinn a madarak, majd hirtelen hangos robajjal szállnak fel
Félszemmel kipillant az ablakon, de aztán inkább óvatosan
leteszi a hangszert az asztalra. Terhétől megszabadulva lép közelebb a
külvilághoz, majd kitárja a másik szárnyat is, s könyökére támaszkodva bámul
ki.
Az udvaron a szomszéd kósza macskája ül, nyalogatja a
mancsát a madarak fájánál. Ma elrontotta a lépést, hamarabb észrevették, mint
hogy támadhatott volna.
De hopp, hirtelen visszatér egy bátor kismadár és újból
dalra fakadva. A lemenő nap melegével együtt simít végig a pihenő lány arcán a hang.
Nézi a horizontot, hallgatja az egyik telekről idehallatszódó kecske
jóleső mekegése.
Lemenőben van a nap, bár még a háromnegyede a föld fölött
pompázik, a piros és sárga különböző színeibe vonja a felhőket.
Megtámaszkodik, mélyen magába szívja a levegő aromáját, majd
ellöki magát. Még egyszer eljátssza a darabot, hibátlanul. A kottát se nyitja
ki hozzá.
Felkapja hangszerét, de elsőként szeretetteljesen végigsimít
rajta, majd ajkához illeszti.
Kezdenek a triolák, majd pianóvá halkulnak.
Tavasz van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése