Tavasz hangja

Terjedelem: kicsivel több mint egy oldal, 579 szó

Téma: tavasz

Megperdülnek a porszemek, táncot járnak a beeső fénycsóvában. Gondtalan, légies körökben szállnak tovább a gyenge lélegzettel keveredő fuvallattal, ami a nyitott ablakon át szökik be időnként.

Tavasz van.

 Friss illattal a nyomában illan tovább a szellő a szemben lévő ablakon át, hogy továbbvigye a virágok üzenetét, madárdallal a nyomában.

A lány a zeneszobában ebből nem igen vesz észre valamit, csak az előtte álló állványt és a rajta elhelyezkedő kottát látja. Kezében érzi a fuvola hűvösségét.

Mindig is elképesztette, hogy a hangszer teste mindig tartotta hőmérsékletét, ami a melegebb napokon jól tud esni a kéznek, valljuk be.

Fejben máshol jár. Egy nagy színpadon, előtte a sötétségbe vesző nézőtér első pár sora. Ő csak kecsesen felemeli hangszerét és bólint a zongoristának…

Valami bemutatkozás és magyarázat.

Üdvözlök minden kedves kis bogárkát a fedélzeten. 

Azok, akik esetleg csodálkozva olvasnák ezeket a sorokat, hogy mikor is iratkoztak erre fel, ne ijedjenek meg.

Én vagyok az, aki a kérdőjelet okozza, ugyanis ez egy régi blogom volt (Életírogatás) amit kitakarítottam, és felhasználtam erre a célra.

Szóval élvezzétek a szabadságot, és iratkozzatok nyugodtan le, ha úgy érzitek.

Aztán hallgassatok Ivan & The Parazolt. Neem, ugyan, nem akarlak befolyásolni titeket, ugyan, één, hol?

Zárójel bezár, jöjjön a süti... Akarom mondani a lényeg.

Időnkénti írásrohamomat kiélve születnek apró, egy-másfél oldalas történetecskék, mindenféle témában és azokat fogom ide galád módon kiposztolgatni.

Bár még csak egy ilyenem van raktáron.

Sebaj, bízzunk a lelkesedésben. Addig pedig kiismerem magamat a frissült Bloggerben.

További kellemes napot, és jó bogarászást a történeteim között a jövőben.